Hoztad a kinyílt nyarat
gyümölcsök ringó testében
és bogarak ébredtek léptedre
sûrûvizû, hálós mélyben.
Tóba merült felhõk dala
új Könyveket suttogott,
fogaid közt tompa dél feszült,
zöldfodrú erdõ bujdosott.
Mert lángot dobott a hajnal
nedvesszemû kertekre
és csipkét vert nagy, bús fákra,
hogy ne gondoljunk halálra,
csak álomra, sodrásra…